Aregntin Tango Budapest

Belgrád a szívemben mindig egy különleges helyet fog betölteni… 6 évvel ezelőtt ide látogattam el életem első nemzetközi tango fesztiváljára és itt szippantott be és tett végérvényesen függővé ez a TANGO nevű drog. Azóta is minden évben visszajárunk, két éve utoljára a pocakomban Zsófival táncoltam végig a négy napot 😉 Van ebben a városban valami, amitől úgy érzem, hogy hazaérkezem, valahogy izzik, élettel teli az egész hely. Szeretem ezt a várost, és a benne lakó embereket. Szeretem, hogy még nem fásultak bele a millió idelátogató turistába, így barátként fogadnak mindenhol – az éjjelnappaliban, a pékségben és a szállásunkon is. A minden sarkon kapható pljeskavicát és a Bambi nevű babapiskótát, amit gyakorlatilag mindenhol, mindenféle formában fogyasztanak (rágcsálva, jeges-tejes shake-ként, vagy pohárkérémnek elkészítve).

Az idei fesztiválnak közel 1,000 résztvevője volt, olyan sztártanárokkal, mint Carlitos Espinoza & Noelia Hurtado, Sebastian Jimenez & Maria Inez Bogado, sok-sok tango ikon, akik meghatározó szereppel bírnak abban, amilyen irányba ma tart ma ez a műfaj Európában. Lélegzetelállító fellépések, hömpölygő tömeg, régi és új barátok… ezúttal 3 eltöltött nap a belgrádi tango fesztivál boldogság felhőjében, amitől még most sem tudom leszedni az arcomról azt a titokzatos mosolyt – így, kialvatlanul, vízhólyagokkal és legalább fél számmal nagyobbra dagadt sajgó lábbal, zötyögve haza a Belgrád-Budapest szocreál vonaton.

Szombat reggel indultunk útnak, első alkalommal vonattal (a leginkább vonzó ebben, hogy nyugodtan végig lehet aludni az egész utat, és hajnalban sem kell azon gondolkodni, hogy belefér-e egy pohár bor). Tervek szerint csak az esti milongára készültünk, de miután felmérjük a taxiból, hogy a szállás és a helyszín között alig 5 perc sétányi távolság van, gyorsan meggyőzzük egymást arról, hogy ugorjunk be egy kávéra. Ha táncolni nem is fogunk (majd csak este), mert az út porát nem szívesen osztanám meg a táncpartnereimmel, azért mégiscsak jobb íze lesz a kávénak OTT, mint bárhol máshol. Útközben eligazításért – kicsit tanácstalanul nézünk körbe –mikoris egy középkori lovagnak öltözött srác lép oda hozzánk, segíthet-e…, végül félúton elkisér minket közben a kezembe adja a sisakját, nézzem csak meg milyen nehéz J A tango cafen sok-sok barát örül érkezésünknek, van olyan közöttük, akit már évek óta nem láttam, szívet-lelket melengető a fogadtatás. Érdeklődnek az lányunk után – az egyik sráccal fényképeket mutogatunk egymásnak. Az ő kisfia 1.5 éves, az enyém pár hónappal idősebb. Van, akivel viccesen megjegyezzük, hát igen, pár éve még kis kezdők voltunk, most meg már a leendő tangósok szaladgálnak a lábaink körül 🙂 A délután további része, kb. két óra csevegéssel zajlik. Számomra mindig a tango cafék a legjobb helyek a fesztiválokon. Relaxált, szociális esemény, ahol még mindenki félálomban keresi az elején az életmentő KÁVÉT, hogy aztán belvesse magát a táncoló tömegbe. Kezdőként mindig igyekeztem ott lenni minden tango café elején, mert sok jó táncos jár le és kezdetben még kisebb a konkurencia 😉 Meg olyankor lehet a legjobban ismerkedni is, beszélgetni.

Az esti milongára 11:30 körül érkeztünk (bár időben terveztünk elindulni, de valahogy ez a fránya szundi üzemmód a telefonon mindig adott még plusz 5 percet…) Rengeteg ember, lányok a legszebb (báli)ruhájukban, jobbnál jobb táncosok mindenfelé. Többszáz ember a táncparketten egyszerre, a többiek a bárpult mellett várakoznak a napindító kávéjukra – mindezt éjfél körül 😉 Az ember ilyenkor vámpír üzemmódba kerül – napközben alszik és késő délutántól reggelig él. Összefutok Sonjával, a szervezővel, ő már túlvan két RedBullon és arra segít rá még egy kávéval az est folyamán. Ők ketten Darkoh-val zseniális szervezők , különleges emberek, akik hatalmas dolgot alkottak itt, Belgrádban. Európa talán legdinamikusabban fejlődő tangos közössége, tele tiszta lelkű fiatalokkal, öröm és feltöltődés a szívnek idelátogatnia.

Az est kétségkívüli csúcspontja Carlitos és Noelia fellépése, a tömeg szinte lélegzetvisszafojtva várja őket a kör közepén. Reggel 5-kor fejeződik be a milonga, még legalább 300-400 ember táncol az utolsó tandára. Az after partyt kihagyjuk, bármennyire is szeretném, a testem erősen tiltakozik az ellen, hogy bármilyen fizikai aktivitást csináljak még ma.

 

A vasárnapot a délutáni Tango Caféval kezdjük, személy szerint nekem minden fesztiválon-maratonon a kedvenc részem, ez az a része az eseményeknek, ahol már mindenki a hétvégétől átitatott lebegő állapotba kerül, de a hazautazás előtt még néhány utolsó tandával szeretné zárni a fesztivált. Este átköltözik a milonga az SKC-ba (évekig itt tartották a teljes fesztivált, aztán kinőtte a helyet). Az este tematikája a törökök köré épült: a fellépő fiatal páros és az est DJ párosa is az említett tango közösségből érkezett. A páros bemutatóját viharos taps kíséri, ritka alkalmak egyike – a nagyobb sztárokat leszámítva, ahol kétszer is visszatapsolják a fellépőket.

 

A fellépés után török körtánc következik, ad-hoc a fesztivál résztvevőivel – mondjuk nem nehéz, több mint 100 fő képviselte magát Belgrádban. A napot méltóan afterparty-val zárjuk, reggel fél kilenckor a lábaim feladják a szolgálatot: a táncparketten még legalább 20 párt hagyunk ott – vérző szívvel 😉

A fesztivál záróakkordjaként hétfő estére még jut egy milonga, helyi zenekarral fűszerezve: az est a “SZERB” jelzőt kapja, a zenekar négy helyi lányból áll, akik fergeteges hangulatot csinálnak. A zenekarhoz ez alkalommal csatlakozik egy Buenos Airesben élő szerb énekes, a hangja hallatán egy rövid pillanatra lefagy a táncparkett 🙂 A zenét egy helyi DJ szolgáltatja, Pepe, aki még középiskolai évei alatt kezdett tangózni és a zenével foglalkozni, ma (már 20 éves 🙂 ) Belgrád egyik legjobb DJ-je. Zseniális zenei szettet hallottunk tőle. Ugyan ez a hivatalos after party-ja a fesztiválnak, kisebb tömegre számítunk, mégis legalább 300-400 táncos láb(pár) koptatja a táncparkettet. Viszonylag sok a kezdő helyi tangos, ennek ellenére meglepően “szép” a ronda: nincsenek ütközések, a táncparkettre minden(!) vezető úgy csatlakozik be, hogy cabeceoval jelzi a párnak: szeretnénk beállni táncolni. Hajnal 4-ig tart a milonga, mi – meg még másik 200 ember – szívesen maradna, így csak 3 ráadás tandát játszik. Boldog fáradtsággal a testünkben zárjuk a hétvégét és megfogadjuk, jövőre egy egész hétre jövünk 😉