Szeghalmi Endre

11129831_10152671939911218_3430545363132757073_nSzeghalmi Endre ma Magyarország egyik legjobb tangótanára és táncosa. Tanít, milongát szervez és DJ-zik. 2007-ben kezdett el tangózni és a következő évben megnyerte az I. Amatőr „Tango de salón” nyílt magyar bajnokságot. Innentől nem volt visszaút. Többször megjárta Argentínát, szerepel színpadon, versenyez Európa- és Világbajnokságon. Endrét szinte mindenki ismeri a tangós közösségben. Egyéniségével, humorával színt visz az emberek életébe, bárhová is megy. Életművész és legjobb barát. Volt már asztalosinas, úszómester és fagyiárus. Néha hetekre eltűnik tangózni a nagyvilágban, aztán hazajön és isteni vacsorát főz a barátainak. Nagyváradról jött, most Budapesten él. Informatikusként kiszállt a multivilágból, hogy a tangónak szentelje az életét. Erről a váltásról beszélgettünk.

 

J: Mit dolgoztál korábban és mikor mondtál fel?

E: Szoftverfejlesztő voltam. Egy banki rendszerekkel foglalkozó cégnél dolgoztam. Két informatikai diplomám is van: az egyik a Kossuthról, Debrecenből, a másik pedig Franciaországból. És hogy mikor mondtam fel? Amikor másodjára Argentínába mentem, négy hónap szabadságot kértem. A főnökömmel megbeszéltem, hogy lehet nem jövök vissza dolgozni. Így is lett, írtam egy felmondó levelet a negyedik hónap végén, és kint maradtam még három hónapot. Azóta már nem vagyok szoftverfejlesztő.

 

J: Mikor érett meg benned véglegesen, hogy nem mész vissza dolgozni?

E: Az éntudat és a hivatástudat keresése nagyon fontos az emberek életében, többek közt az enyémben is. Ha megkérdezel bárkit, hogy ki vagy te, mindenki valahogy jellemzi magát: kétgyermekes anyuka vagyok, professzor vagyok, informatikus vagyok. Azt, hogy tangótanár vagyok, nekem is el kellett fogadnom. Megteszek érte mindent, hogy az lehessek – elvégeztem egy iskolát is, ahol tánctanári diplomát szereztem – de hogy tánctanárként dolgozzam, és ezt elfogadjam, nagyon hosszú folyamat eredménye.

 J: Hogyan zajlott a tánctanári képzés?

E: Ez egy több, mint egy éves OKJ-s képzés volt a Táncművészeti Főiskolán tanító tanárokkal. Végigvettük az anyagokat, kezdve a tánctörténettől, különféle nyújtástechnikákon, pszichológián, sportpedagógián, edzéselméleten keresztül.

J: Milyen műfajokban képzed még magad?

E: Amikor még nem akartam tánctanár lenni, az volt a célom, hogy jobban táncoljak. Annak idején, amikor megnyertem a teljesen kezdő tangóversenyt, nagyon szégyelltem magam amiatt, hogy úgy lettem első helyezett, hogy nem tudok táncolni. Emiatt elkezdtem motiválni magam. A szoftverfejlesztői múltamból hoztam egy olyan módszert, amely szerint ha van egy problémád, kérdésköröd, találj rá húsz megoldást. Az első néhány viszonylag egyszerű lesz, de mihelyst közeledsz a húszhoz, egyre nehezebb és nehezebb találni más típusú megoldásokat. Ezt csináltam annak idején a tangótáncolással: „Szeretnék jobban tangót táncolni.” Lépésről lépésre elkezdtem venni a pontokat. „Legyen több táncpartnerem.” „Tanítsak.” „Legyek tangó DJ.” „Táncoljak az utcán – pénzért.” „Járjak balettra.” Ezek alapján kezdtem el fejleszteni magam és jutottam el más táncműfajokhoz. Elsősorban kezdtem a balettal, ami elég nehéz és kemény kezdet volt. Óriási szerencsém volt, mert elkerültem Kriszt Lászlóhoz, egy fantasztikus jazz és amerikai balett tanárhoz, aki hihetetlen tehetség és fantasztikus tudású ember. Bár porosz módszerrel tanít (Nevet.), aminek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Szerinte táncosként nagyon fontos három tényező: hajlékonyság, erőnlét és technika. Jelen pillanatban a leggyengébbnek a hajlékonyságot érzem, ezért jógázni is járok heti öt-hat alkalommal.

 J: Milyen jógára jársz?

E: Agni-jógára, ami melegben végzett jóga. Hasonlít a bikramhoz, azzal a különbséggel, hogy a jógaoktató folyamatosan javít rajtad a foglalkozás során. Közben próbálok mást is megkóstolni: csípőnyitó jógára, astanga jógára és egészségmegőrző hatha jógára is járok.

 J: A beszédkészségedet is fejlesztetted a Toastmasters klubban. Mesélj erről egy kicsit!

E: Az embernek mindig vannak motivációs tényezői. Nekem a Toastmasters eleinte úgy indult, hogy ezzel szeretném még képben tartani az informatikai világot. Ha visszamentem volna a szoftverfejlesztés területére, akkor elindultam volna a projektmenedzsment irányába, ezért arra gondoltam, a Toastmasters segítségével, a soft skillek, a kapcsolatrendszer megépítésével ez működni fog. De nem így történt. Viszont nagyon sokat tanultam és felhasználtam belőle a tanításban, mert egy tánctanárnak mindig dolgoznia kell azon, hogy minél érthetőbben, pontosabban fogalmazzon és az információátadás gördülékeny legyen. Emiatt járok a Toastmasters publikus beszédképzésére. Ez nagyon pozitív dolog, ezért a mai napig is csinálom.

 J: Milyen nyelven folyik?

E: Magyarországon, Budapesten a Toastmasters jelen pillanatban angol és magyar nyelven zajlik. Nemrégiben indult el egy német nyelvű klub is, úgy tudom. Én az angolra járok. (A Toastmasters-ben kommunikációs technikákat lehet tanulni, hogy érthetően, tömören tudjuk átadni a gondolatainkat a közönségnek – a szerk.)

J: Ezeken felül még mi kellett ahhoz, hogy beindítsd a tangós karrieredet?

E: Ez nagyon izgalmas kérdés. Soha nem így fogalmaztam, hogy „tangós karrier”. Inkább azt mondanám, nekem mindig olyan szempontból voltak céljaim, hogy a tangóban szeretnék fejlődni. Most, hogy ezt karriernek nevezzük…

 J: Viszont most megélhetésről is beszélünk!

 E: Igen… a mai napig is a fejlődés a célom. Ha tangókarriert kellene építeni, akkor mások az eszközök.  A tangótanítás különleges műfaj. Nagyon komoly múlttal rendelkező képzett tangótanáraink vannak. Ott van Budai Laci, aki versenytáncosi, jazztánctanári múlttal rendelkezik, fantasztikus táncos. Ott van Szőllősi Andris, aki néptáncos és koreográfus. Ott van Kulik Johanna, aki nagyon magas szintű versenytáncos, testnevelő tanári képesítéssel. Ott van Glotz Marcsi, versenytáncos, színpadi táncos és pilatest is tanít. És itt vagyok én, aki hirtelen egy teljesen más közegből, nem táncos múltból érkezem. Emiatt is folyamatosan képeznem kell magam. Jelen pillanatban tehát nem karriert, hanem táncos tudást építek.

 J: A honlapodat is magad szerkeszted, honnan merítesz ötleteket?

E: Nagyon egyszerű. Mi segíthet másoknak? Ami nekem is hasznos volt. Megpróbálok olyan cikkeket írni, amelyek praktikusak nekem is és mindenkinek ugyanúgy. Vannak férfitechnikai cikkeim, amelyeket a mai napig, amikor gyakorlok, felhasználom forrásul, onnan nézek ötleteket, gyakorlatokat. Most például  írtam egy cikket a tangócipők javításáról. Ez onnan indult, hogy megragasztottam a tangócipőmet pillanatragasztóval, ami egy hatalmas baklövés volt, mert sikerült majdnem végleg tönkre tennem a cipőmet. Egy kedves barátom szólt nekem, milyen jó, hogy olvasta a cikkemet, mert épp ő is meg akarta ragasztani a cipőjét pillanatragasztóval, de ezek után nem tette meg, hanem elvitte a cipészhez és ezáltal megmentette a cipőjét és tovább tudja használni.

J: A cikkeid több nyelven jelennek meg. Van segítséged vagy saját magad fordítod?

E: Van segítségem angol és spanyol nyelven, és hamarosan francia nyelven is. Szerintem a fordítás igényes műfaj, ami rengeteg időt emészt fel. Mivel én a tangóban szeretnék jobb lenni, ezért inkább tangózom helyette és így barterezünk.

 J: Milyen nyelveken beszélsz?

E: Amikor általános iskolába jártam, németül kellett volna tanulnom, de a német tanulás helyett mindig sakkoztam a pad alatt. Nyolcadik osztály végére nem beszéltem csak magyarul és alapszinten románul, viszont kitűnően sakkoztam. Középiskolában alapszinten beszéltem angolul. Még az egyetem alatt rájöttem, hogy ha dolgozni szeretnék, mint szoftverfejlesztő, az angol nyelvtudás az alap. Megtanultam angolul. Az egyetem vége előtt még elmentem Franciaországba és kint megtanultam franciául. Utána azt mondtam, hogy soha többé semmilyen nyelv. Az élet úgy hozta, hogy elkezdtem tangózni. Amikor másodjára kimentem Buenos Airesbe, sok olyan tanár volt, aki csak spanyolul beszélt, ezért meg kellett tanulnom spanyolul. Amikor megmutatnak két dolgot, és mind a kettő helyes, akkor magyarázat nélkül nem teljes az információ. És aki nem ért spanyolul, az információt veszít. Hiába vagy kint a világ legjobb tanáránál, ha nem tudsz vele kommunikálni. Tehát akkor angol, román, francia, spanyol. Németül nem tudok, sakkozni jobban magtanultam, mint németül.

J: Ez nekem is egy új információ… sakkoztál a pad alatt?

E: Az osztályteremben felhajthatós padok voltak. Az összeillesztésnél volt egy sáv amin át lehetett látni. Amikor lépett valaki, megmozgattuk kicsit, hogy lássuk, mi a szituáció. A padtársam kitűnő sakkozó volt. De nemcsak sakkoztam, néha kártyáztam is óra alatt…

J: Zseniális. Hogy néz ki most a napirended, hány órát gyakorolsz és tanítasz?

E: Mostanában nagyon sokat gyakorlok, mert készülök az Európa Bajnokságra. Jógaórák, gyakorlás egyénileg, gyakorlás párban, tangóórák, mellette a Toastmasters és ennek az egyvelege nap, mint nap.

J: Idén is indultál az Európa Bajnokságon Olaszországban, milyen tapasztalataid voltak?

E: Nagyon izgalmas volt. Ebben az évben új táncpartnerrel indultam, Serbán Andival, akivel középdöntősök lettünk. Fejlődik a tangós világ Európában. Maga a tangó, mint tánc, ha belegondolunk, viszonylag fiatal műfaj, mert az 1900-as évek elejétől kezdődően táncolják. Évről évre dinamikusan halad előre és ez meglátszik egy Európa Bajnokságon is. Eddig négyszer voltam, ebből kétszer voltam döntős veled, Jucus. A mezőny nagyon fejlődik, de még hiányoznak kiemelkedő táncosok. Ebben az évben Kicsi Csongi nyert, aki romániai magyar. Nagyon büszke vagyok rá, nagyon-nagyon gyönyörűen táncol és olyan érett technikát csillantott meg a versenyen, amiről szerintem Magyarországon szinte mindenki csak álmodik. Egy tehetség a fiú, remélem, világbajnok lesz pár éven belül.

 J: Elkezdtél Svájcban is tanítani, mik a terveid ezen a téren?

E: A tangó miatt spanyolul tanultam és a mai napig is tanulom. A francia kezdett teljesen elsuhanni. Most Genfben az órákon franciául tanítottam, amivel kapcsolatban van egy vicces sztorim. Jött egy lány, aki kitűnően beszélt spanyolul, mert a barátja argentin volt. Bármikor át tudok váltani franciáról spanyolra, de amikor megszólalt spanyolul hirtelen a két nyelv teljesen összekeveredett bennem és lefagytam. Két percig semmi nem történt csak mutogattunk egymásnak, aztán persze az óra rendben lezajlott. A végén mondta el, hogy ő francia nyelvtanár, de teljesen rendben volt, mindent megértett. Genfben az órák kitűnően sikerültek, visszavárnak. Hogyan és mennyire lesz ez egy váltóközeg, az még a jövő zenéje.

 J: Mikor tervezel visszatérni Argentínába?

E: Nem tudom mikor és mennyi időre, de mindenképpen vissza fogok menni Argentínába. Eddig kétszer voltam kint. Első alkalommal másfél hónapig. Akkor, mint egy újonc, elmentem minden híres vagy kevésbé híres fogalmazzunk úgy, nem túl kitűnő tanárhoz. Másodjára szinte az első perctől fogva sikerült a legjobbakhoz órára járni, de még akkor is diákként. Most úgy mennék majd, mint aki táncot tanít és egyúttal tanulja a szakmát.

 J: Aki csoportos vagy magánórádra szeretne menni, hol talál meg és mikor?

E: A honlapomon (www.endretango.com) minden információ fent van többek között sok oktatóvideó, tudásanyag is, valamint a Facebook-on a „Minden ami nekem Tangó” oldalon (https://m.facebook.com/endretango) is megtalál. És persze a Barrio del Tango honlapján (www.barriodeltango.hu) is elérhető vagyok.

J: Milyennek látod az itthoni közösséget olyan távlatból, amióta elkezdtél tangózni? Azt gondolom, nagyon sokat tettetek hozzá Marcsival a fejlődéshez.

 E: Magyarországon véleményem szerint két nézet uralkodik. Az egyik arról szól, hogy túl sok tangótanár van. Én a másik nézetet vallom, aki azt mondja  még sokkal több kellene! A tangó fejlődik a világban és egyre gazdagabb tudásanyag ér el hozzánk. Szerintem pozitívan kell hozzáállni és akkor a tangó gyorsabban fejlődne Magyarországon is.

 Interjút készítette: Ungvári Judit
Lektorálta: Luif Ibolya
2015.08.06